Svájcban jártak a Diakonia Keresztyén Alapítvány sebkezelő szakértői
Szakmai fejlődés, új élmények, inspiráció, a már meglévő tudásunk értékelése, nyitottság – ez a néhány címszó csak töredéke mindannak az élménynek, amelyet a Diakonia Keresztyén Alapítvány sebkezelő szakértői tapasztaltak az augusztus 27. – szeptember 3. között, Baselben sorra kerülő cserekapcsolati alkalmon, amelynek során a munkatársak az otthoni beteggondozás svájci megfelelőjébe, a Spitex munkájába nyerhettek betekintést.
A sebkezeléssel foglalkozó fiókszervezetek közül első körben a marosvásárhelyi és a sepsiszentgyörgyi munkatársak utaztak Svájcba, ahol a helyi kollégákkal együtt a terepmunka mellett betekintést nyerhettek a Spitex működésébe is.
Tizenegy fős csapatunk augusztus 27-én, csütörtök délután érkezett a baseli reptérre, ahol Daniel Frei lelkész fogadott, és elkísért bennünket a szállásunkhoz; itt újabb ismerőst köszönthettünk Michèle személyében. Még az érkezés napján sor került az első közös találkozóra a Spitexnél: az online gyűlések után jó volt ismét személyesen találkozni Daniela-val és Ruth-tal, és megismerni a csapat többi részét. Az estét az éves Spitex-ünnepség alkalmával szervezett vacsorával zártuk.
Másnap már korán reggel kezdődött a szakmai program: a kollégák két csoportra osztva Prattelnben és Reinachban kapcsolódtak be a Spitex munkatársainak terepmunkájába, ellátottakat látogattak, figyelték a munkaszervezést, a dokumentációt és a sebkezelés gyakorlatát. A reinachi csoportot Vályi-Nagy Ágnes, a baseli magyar gyülekezet lelkésze segítette tolmácsolással, a prattelni csapatot pedig Arz Annamária. Délután megbeszélőre került sor, ahol megfogalmaztuk az előttünk álló hét céljait, és kiértékeltük a délelőtti terepmunkát. A délután folyamán ismét ismerőst köszönthettünk a köreinkben, hiszen Zürichből Baselbe utazva csatlakozott hozzánk Christine is. A napot vacsorával zártuk, ahol megismerkedtünk a Stefanie Reumer-rel, a helyi gyülekezet egyik lelkipásztorával.
A hétvége kötetlenebb programokkal folytatódott: szombaton Ágnes tartott városnézést Baselben, este pedig egy különleges vacsorán vettünk részt, ahol megismerhettük a Soup&Chill hajléktalansegítő projektet. Vasárnap részt vettünk a baseli katedrálisban tartott istentiszteleten, délután pedig Anni és Andres Loosli vendégszeretetét élvezhettük, akik meghívtak bennünket otthonukba.
Hétfőn és kedden ismét a szakmai tapasztalatszerzés került előtérbe: a munkatársak újra csatlakoztak a Spitex ápolóihoz, és részt vettek a terepmunkában, majd a nap végén közösen kiértékelték a tapasztaltakat. A keddi műhelymunka során, amelyet Marina Dölker, a HEKS munkatársa vezetett, arra kerestük a választ, hogy hogyan lehet az itt szerzett tapasztalatokat hazatérés után beépíteni a Diakonia mindennapi munkájába, és továbbadni a többi kollégának. A napot egy jól megérdemelt raclette vacsorával zártuk a Rosser család kertjében.
Az út utolsó napján, szerdán, a teljes csoport Zürichbe utazott. A HEKS irodában Marina várt bennünket: a Café Mondial keretében a Diakonia otthoni beteggondozói és sebkezelő munkáját mutattuk be a HEKS munkatársainak, amit ebéd, majd zürichi városnézés követett. Csütörtökön pedig nem maradt más hátra, mint mint hazautazni, és elraktározni a sok tapasztalatot és élményt, amit a svájci tanulmányút nyújtott.
A résztvevők intenzív hetet töltöttek Baselben, amelynek során szakmailag és emberileg is sokat fejlődtek. „Svájc egy más világ!” – fogalmazott Kovács Erika, aki számára elsősorban a munkabeosztás, a szervezettség és a betegek rugalmassága volt szembetűnő. Kreiter Izabella ugyancsak a munka megszervezését, leosztását és a gyógyszerek kiadagolásának rendszerét emelte ki, valamint a kompressziós kötés jelentőségét. Nagy Andrea Zsuzsanna arra emlékezett vissza, hogy a Spitex munkatársai végig nagyon segítőkészek voltak, és több olyan gyakorlati technikát is elleshettek tőlük, amely a későbbiekben saját munkájukban is hasznosítható.
A munkaszervezés mellett a dokumentáció módja is több résztvevő figyelmét felkeltette. Dombi-Lőrincz Ágnes a sebellátásban és a dokumentációban tapasztalt pontosságot emelte ki, Pap Imola pedig elsősorban a rendszer digitalizáltságát tartotta jelentős különbségnek. Beszámolója szerint a Spitexnél a feladatok, a gyógyszer- és eszközrendelések, valamint az egy-egy ellátotthoz kapcsolódó információk egyetlen alkalmazásban érhetők el, így a munkatársaknak terepen is kéznél vannak a szükséges adatok.
„A tanfolyam alatt rengeteget tanultam, és sok olyan tapasztalatot szereztem, amelyet a saját munkám során is szeretnék hasznosítani. Úgy érzem, hogy ez a néhány nap szakmailag is megerősített, és új ötleteket adott ahhoz, hogy a mindennapi munkámat még nagyobb odafigyeléssel végezzem” – fogalmazott Ferencz Noémi. Számára különösen érdekes volt látni a korszerű eszközöket és munkamódszereket, valamint azt a precizitást és odafigyelést, amellyel a Spitex munkatársai a betegeket ellátják.
A tanulmányút segített rávilágítani arra is, amit Arz Annamária így fogalmazott meg: „milyen szép helyen élünk, milyen nagy tudásunk van, és milyen csodákat tudunk művelni, gyógyítani ezek felhasználásával, még ha sokszor a körülmények nem is a legkedvezőbbek”. Számára az út a tapasztalatcserén és az új technikák megismerésén túl az emberi kapcsolatokról is szólt: közös emlékekről, beszélgetésekről és „hidak építéséről” nemzetek, kultúrák, munkatársak és emberek között.
A terepmunka során tett látogatások megmutatták, ahogyan Pap Imola fogalmazott, „hogy hiába más ország, a betegség nem válogat”. Tapasztalata szerint a svájci ápolók sok esetben ugyanazokkal a nehézségekkel találkoznak, mint az itthoni munkatársak: el kell magyarázniuk a betegeknek a sebkezelés lépéseit, a mobilizáció fontosságát vagy éppen a gyógyszerek rendszeres bevételének szükségességét. „Az utazás során rájöttem, hogy értékeljem a saját tudásom, de nyitott maradjak az új módszerek iránt, mert az alkalmazkodóképesség fontos erősség ebben a szakmában” – összegezte tapasztalatait.
Szabó Tünde számára is fontos felismerés volt, hogy miközben sokat tanult a svájci kollégáktól, saját tudását is folyamatosan tovább kell fejlesztenie. Kreiter Izabella pedig már hazatérése után továbbadta a látottakat kollégáinak. Ez a tapasztalatmegosztás azért is lényeges, mert a tanulmányút célja nemcsak az egyéni szakmai fejlődés volt, hanem az is, hogy az ott szerzett tudás az itthoni csapatok munkájába is beépüljön.
Majos Zsuzsanna szerint jó volt látni az ország mindkét oldalát, és különösen az egyszerűség ragadta meg annak ellenére, hogy az ottani ellátórendszer jóval nagyobb anyagi háttérrel rendelkezik. Dombi-Lőrincz Ágnes számára is fontos tapasztalat volt felismerni, hogy Svájcban is vannak, akik nehézségek között és kiszolgáltatott helyzetben élnek. Nagy Andrea Zsuzsannára pedig a Soup&Chill program tett nagy hatást: mint írta, meglepő volt szembesülni azzal, hogy a szépségéről ismert országban is léteznek súlyos szociális problémák.
A svájci nővérek és a Diakonia kapcsolata sok évvel korábbra nyúlik vissza: a Sepsiszentgyörgyi fiókszervezet Idősgondozó ágazatában kezdődött a sebkezelő szakértők képzésének gondolata, amelyen 2023-tól minden sebkezeléssel foglalkozó fiókszervezet munkatársai részt vesznek. A tanfolyammal a célunk az volt, hogy a munkatársak magas színvonalú és szakszerű gondozásban részesíthessék az ellátottakat, illetve az, hogy lehetőségük legyen fejleszteni a már meglévő tudásukat – mindezt magyar nyelven, ezért már a kezdetektől egy fordító segítségét kértük a tolmácsoláshoz, aki mára állandó részévé vált a sebkezelő csapatnak. Kezdetben kéthetente online esetbemutatókat szerveztünk, amelynek során a svájci nővérek tanácsot adtak egy-egy eset ellátásához. Ez alatt három gyakorlatibb jellegű találkozóra is sor került: a svájci nővérek utaztak Erdélybe, és a képzés mellett pácienseket is látogattak a munkatársakkal együtt. 2025-ben sebkezelő konferenciára került sor Kolozsváron, idén tavasszal pedig a svájci nővérek meglátogatták a sebkezeléssel foglalkozó fiókszervezeteket: Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szászrégenben és Sepsiszentgyörgyön is együtt dolgoztak a terepen a kollégákkal. Ennek a cserekapcsolatnak a folytatása a nyár végén megvalósult tanulmányi út, amelynek folytatására jövő évben kerül sor: a kolozsvári és szászrégeni kollégákkal utazunk majd Svájcba. Mindeközben pedig továbbra is zajlanak az online sebkezelő alkalmak annak érdekében, hogy a Diakonia Keresztyén Alapítvány továbbra is korszerű és színvonalas segítséget nyújthasson a gondjaira bízottaknak.
Buksa Emese
